Kebelcsoda

A nõi szépség egyik legfontosabb szimbólumának a kebleket tartjuk. A férfiak zöme elõbb "vizslatja" a kiválasztott mellét, mint a lábát vagy az arcát. Ezt a tényt pszichológiai vizsgálatok sora és az élet is alátámasztja.
A mell tartásában fontos szerepe van a dekoltázs bõre, a mellizomzat, a felületes nyaki mimikai izomzat és a kötõszövet épségének, amit "természetes melltartónak" nevezünk.

A túlságosan nagy méret az évek múlásával árthat a keblek szépségének, hiszen a gyengébb nõi kötõszövet könnyen enged a gravitációnak. A hízás szintén veszélyeztetõ tényezõ, fõleg, ha gyors fogyás követi. A terhesség és a szülés kapcsán az emlõk megnagyobbodnak, majd kissé visszafogynak, a mell megereszkedik. Az életkor elõrehaladásával a mell lágyabb, puhább lesz. A nyak bõre gyorsan veszít feszességébõl, fõleg kétoldalt pigmentfoltossá, néha erezetté is válik, a nyak két mimikai izma csúnyán redõbe emeli a lazuló bõrt két erõteljes redõ képében. Az áll alatti területen könnyen zsírlerakódás jelenik meg, a dekoltázst egy-kettõre pigmentfoltok lepik el. A mellek között csúnya kreppesség ötlik szemünkbe, a mell pedig enged a nehézségi erõnek, és jó néhány centiméterrel lejjebb kerül, miközben állománya felpuhul.

Ezt a természetes öregedési folyamatot, sajnos a legtöbb hölgy szó szerint kiprovokálja. Például azzal, hogy gyakran nem visel melltartót, ami pedig a tehermentesítés egyik legfontosabb eszköze. Rengeteg nõ rossz testhelyzetben alszik, kitekert nyakkal vagy hason fekve. Ráadásul az "éltetõ napsugárral" barnítja bõrét, pedig a nyak, a dekoltázs és a mell bõre igen vékony, kevés kötõszövettel, kevés kollagénrosttal rendelkezik. Ezek termelõdését akár 60 százalékkal is csökkentheti a rendszeres napozás vagy a szoláriumhasználat, és emiatt igen hamar tónusvesztés, csüngés, bõrsorvadás, kreppesség jelenik meg.

Responsive Free Joomla template by L.THEME